Telik-múlik
Az idő súlya a vállamon
Rettentő rút kéttonnás teher
Elvesztett harc ez, de vállalom
Gyilkol, kínoz, simogat, lever
Velünk vívott világháború
Csatánk zaja mindent elnyom
Ezer vészkiáltás rám borul
Miket tompít saját sikolyom
Nélküled az idő fonala
Rövid vagy hosszú, hidegen hagy
Éri a végtelen vonalat
Pillanat alatt, ha velem vagy
Üres élet, ágyam, asztalom
Nem teszek semmit a holnapért
Nincsen szolgám s gyenge a karom
De érted hegyeket mozgatnék
Szívem gyengül, tartásom elhagy
Már hagynám, hogy összeroppantson
Van ellenerő, szimpla, de nagy
A tény, létezel e világon
Körösladány, 2017. 09. 01.