Beleléptél a körbe, jobb ha én mondom el:
Aki ma kezet ráz veled, holnap az tüntet el
– Tankcsapda
Nem tudom, hogy ez csak egy magyar szokás, vagy a világon mindenhol így működik-e, de a legbonyolultabb forgatókönyvű brazil szappanopera megirigyelhetné az általános magyar légkört. (Van egy olyan érzésem, hogy nem csak a fizetés jobb nyugaton.)
Ahelyett, hogy a farkasokból egy nagy, közös falka verődne, ami bármelyik vadat leteríthetné, inkább egymást marják a kisebb csapatok, akik egy nyeszlett, de biztos zsákmányból minél nagyobb koncot akarnak magukénak.
Ez jut eszembe.
Ne csodálkozzunk azon, hogy a legtöbb ember álma kimerül a számlák befizetésénél.
És ha ennyi az álmod...? Ne haragudj, de én sem adnék többet, mint amennyivel beéred.
ENTJ személyiségtípus vagyok. Csak azért nem utál még mindenki, mert megtanultam csendben lenni. Ettől függetlenül látom, ha egy csapat nem működik csapatként, és ez minden vezető rémálma, még ha éppen nincs is vezető pozícióban.
Hiszen ez is verseny, és a verseny mindig jót tesz egy kapitalista társadalomban.
Az a probléma, hogy az egész nem az egyes csoportok fejlődéséről, hanem egymás taposásáról szól. Ez nem fejlődés, ez regresszió. Arra pazarolják az energiát, hogy mindenkinek rosszabb legyen – mert ez a végeredmény.
Világossá kell tenni a szerepköröket, valamint azt, hogy hiába lősz gólt, ha a csapatod kikap, azaz az egyéni érdeked semmit sem ér, ha a csapat rosszul teljesít. És a hiba kollektív. Az önző játékos több gólt lő, de a csapata összességében kevesebbet fog, mint amennyit lőhetett volna egy-két logikus passzal.
Amelyik csapatban valaki
az vesztes csapat.
Az idézetek arra valók, hogy szebb szavakkal mondják el, amit amúgy is tudsz vagy érzel. Ezért osztják meg olyan sokan őket és ezért tettem őket könnyen megoszthatóvá. Helyettem is beszélnek...
via busy v2 beta
