Vesztébe önként táncolt, kocsma elé láncolt
Kutya vagyok
A gazdám vígan tivornyázik, nem ázik úgy, mint én
Akit itt hagyott
Vannak olyan csapdák az életben, amibe önként sétálunk bele. Látjuk, hogy ott van, de az őrjítő körbe-körbe járásnál még az is jobb, ha egy olyan új ösvényt vágunk, ami előre láthatóan is fájdalmakkal lesz tele. Mert az egyik ösvény végül kivezet... és akkor rájövünk, hogy a legnagyobb csapda a magunk köré emelt védelmező fal volt.
Az A kis hercegben az olvasható, hogy:
Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.
Ez csak akkor igaz, ha ez is volt a célod. Megeshet, hogy úgy szelídítettél meg valamit, hogy nem is akartad. Ilyenkor nem vagy felelős érte, a saját ostobasága, hogy a láncot választotta a szabadság helyett.
Így lesz a farkasból kutya. A farkas megmarja azt, aki bármi módon bántja, de egy kutya akkor is a gazda szeretetére vágyik, ha ő volt az, aki ott hagyta egy láncon az esőben.
Az idézetek arra valók, hogy szebb szavakkal mondják el, amit amúgy is tudsz vagy érzel. Ezért osztják meg olyan sokan őket és ezért tettem őket könnyen megoszthatóvá. Helyettem is beszélnek...
via busy v2 beta
