Egy ideje születésnapomkor eszembe jut, hogy megérdemelne az alkalom egy verset. Időhiány ide vagy oda, nem hagytam ki az idei évet sem.
A fejemben forog a kétely tengelye
Izzó csapágyak, felsikít a gondolat
Nincs hűtővíz, a világ összes tengere
Felforrt, elégek... te okozod gondomat
Mint szabad lélek éltem kétes életem
Engedtem a vonzásnak kitaszítottként
Felfedeztem az éjfekete végtelent
De eltévedtem... tündöklésed hozott fényt
Közel van a harminc, mit tegyek ellene?
Semmit sem akarok, nem korholom a kort
Nem is dicsőítem; halál az ellenszer
A sors adja be... hagyjuk ott együtt a sort!
Annyi mindenre van már gyógyszer, de rád nincs
Az Idő sem sietett segítségemre
Igéző tekinteted mint szoros bilincs
Köt a felhőkhöz... végleg a rabod lettem
Bölcsességet hozott az éles öreg szél
A szerelem is csak egy elmeállapot
Mint egy mindenen parázó drogos, úgy fél
A szív, avagy agy... így lettem háborodott
Aminek eleje van, annak vége is
Ha megunom, rohanok fejjel a falnak
Koponyámból szivárog a szerotonin
Száll a dopamin... tesztoszteron hatalma
Boldog hormonok hullanak, eljön a tény
Nem szeretsz. Kimetszed szívemmel félelmem
Evolúciós erő: illan vágy, remény
Új vadra várok... ismétlődik életem.
De ha szíved nagyot dobban, miattam hagy ki
Vagy édes mosolyod arcodra miattam ül
Nem keresek tovább, hatszázmillió csajszi
Esélye halott... majd' harminc évbe került.
Körösladány, 2017.09.05-07.
