Az ébredés édes gyönyöre
fekszik mellém nyögve
fénnyel árasztva falaim
éhezik romlott dögre
nyugodt percek öröme
feszít, mint balta éle
áldott fészkem melege
a hontalan végzete
Fejemre őszt hajt ősznek szele
elmúlás kegyes kenyere
lábaimon izzanak erek
s megannyi elhagyott gyerek.
Testem remeg, szomjan éhezik
vágyaim romjain hever
berkeken
csendesen.
Szűz tó fodra hordja életem
hol romlás… azt kimossa
hol bűnbe vetett a kegyelem
volt már minden mi kellett
eretnek mivoltom enyeleg
s még lesz szűkség-kenyerem
hol csend honol berkeken
béke ül és kegyelem.