Az okos szerződések (smart contract) az előbb említett blokklánc rendszer alapon működnek. Gyakorlatilag automatizált szerződéseknek lehetne hívni.
Kitalálója: Vitalik Buterin - Ethereum, 2013. Az akkor 19 éves kanadai-orosz programozó fogalmazta meg először, és a Bitcoin továbbfejlesztésének írta le.
Cégek: Ethereum, Ethereum Classic, Neo (Antshares)
Ethereum (ETH) és az Ethereum Classic (ETC) eredetileg egy blokklánc volt, csak egy pénzcsalási ügy után nem lett egyetértés, és a két különböző nézet, külön irányba ment, így ketté vált a lánc, és két külön cégként folytatódott két különböző blokkláncon. Programozási nyelvük a solidity, egy új programozási nyelv.
Neo (régi Antshares) a kínai megfelelője az előző kettőnek. És ezt a szokványos C#, Java és Go-val is lehet programozni, ami jóval könyebbé teszi a használatát.
De térjünk vissza az okos (automatizált) szerződésekre. A lényegük a hatékonyság.
Példák:
1: Egy cég leprogramozza, hogy amint megjött egy másik cégtől az utalás, küldje azonnal a terméket.
2: Lakás vásárlás. Mindkét ember digitálisan aláírja a vásárlási szándékát, majd a szerződés kikéri a tulajdoni lapot, megnézi a bankban, hogy kaphat-e a másik hitelt, folyósítja, ha minden rendben, és befejezi a szerződést, tehát megköti (ez még tudtommal nem lehetéges, de a potenciál megvan).
Fizetni minden számítási művelet után kell, azoknak a felhasználóknak, akik számítógépén fut a rendszer (decentralizált, nincs központi szerver). Ezt úgy oldották meg, hogy egy Ether bizonyos mennyíségű üzemanyagból áll (gas), és az használódik fel. A rendszert működtető felhasználók pedig megkapják azt, mivel ők számítógépet és áramot adnak.
Remélem érthető. Későbbiekben részletezem majd az ETH-ETC szétválást, meg az üzemanyag felhasználást és bányászást is.
Ha bármi kérdés van, szívesen válaszolok.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Üdvözlettel: Zoltán
